Krónikus betegségek mentálhigiénés vonatkozásai – pszichés támogatás

 

Krónikus betegségeknek azokat a betegségeket nevezzük, amelyek hosszan fennállnak, illetve a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyíthatók. Jelentős részük megfelelő kezeléssel jól karbantartható, így a betegek állapota is tartósan lehet stabil, ha betartják az orvosi és életmódbeli előírásokat. Sajnos olyan krónikus betegségek is vannak, amelyek folyamatosan vagy időszakosan előre haladnak és a betegek állapota ezáltal romlik. 

Kutatások szerint a leggyakoribb krónikus betegségek a szívbetegségek, a rheumatoid arthritis, a cukorbetegség, az asztma és a rákos megbetegedések. A fejlett országokban az emberek többsége krónikus betegségek következtében hal meg.

Miért fontos a krónikus betegségek egészségpszichológiai, mentálhigiénés szempontjaival foglalkozni? 

Egy hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegség nem csupán fizikailag, de lelkileg is teher mind az elszenvedőjének mind a családjának. Pszichológiai segítség nélkül a krónikus betegek körében gyakoribb a szorongásos betegségek, a depresszió és az alkohol- vagy drogfogyasztás előfordulása. 

Természetes, hogy az egészségi állapot tartós megváltozása lelkileg megterhelő, kétségbeesést, tehetetlenség-érzést, szomorúságot, aggodalmat, halálfélelmet hoz az egyénnél és a családtagokban is. Kérdés, hogy ezekkel az érzésekkel mit tudnak kezdeni később annak érdekében, hogy a beteg a betegségéhez mérten kielégítő életminőséget tudjon elérni. 

Számos tényezőtől függhet a betegek lelkiállapota. A betegség befolyásolhatósága is nagy mértékben hat rá, hiszen ha a kezelés és az életmódbeli változtatások betartásával fenntartható egy jobb állapot, akkor a beteg azt érzi, hogy van kontrollja az események felett, viszont így is  megterhelő a korlátok közé szorított életvitel és napi rutin tartása. A befolyásolhatatlan, progresszív lefolyású betegségek sajnos teljes kontrollvesztéssel és tehetetlenség érzéssel járnak, hiszen bármit is tesz a személy az egészségének megőrzése érdekében, állapota akkor is folyamatosan romlik. Mindkét esetben, de az utóbbiban még hatványozottabban fontos a lelki támogatás.

Amennyiben úgy érzi, hogy nem tud megbirkózni a saját vagy a hozzátartozója krónikus betegségével együtt járó lelki nehézségekkel, keressen bizalommal!

Milyen lelki problémákkal kell megküzdeniük a krónikus betegeknek?

• Felborul az érzelmi egyensúly, új és intenzív érzések jelennek meg, amikor tudatosul, hogy a személy hátralévő élete teljesen megváltozik a betegség következtében.
• Megváltozik a közérzet, betegségtől függően akár a testi integritás is, hiszen bizonyos esetekben sajnos a betegség rokkantsággal, mozgáskorlátozottsággal, sokszor tartós fájdalmakkal jár.
• Megváltozik az énkép, a testséma. A test változásával járó betegségeknél nagyon gyakori, hogy a személy önmagáról alkotott képe negatív irányban változik, ez pedig kihatással van a szociális kapcsolataira is. A betegek tartanak mások reakcióitól.
• Sok esetben visszahúzódnak a szociális szerepekből, eltávolodnak a barátoktól, ismerősöktől, mert nem szeretnék, ha sajnálatot váltanának ki belőlük. 
• Kapcsolataik áthelyeződnek az egészségügyi személyzetre, hiszen sokszor kell kezelésre, vizsgálatokra járni, esetleg kórházban tartózkodni. Alárendelt szerepbe kerülnek, kontroll érzésük csökken.
• Nehéz megszokni a teljesen új életmódot, amit a betegség megkövetel. Új szokásokat kell kialakítani új szabályokkal, ami sok lemondással járhat. 
• A személy fenyegetve érzi az életét, halálfélelem jelentkezik. Főleg a folytonos progresszióval járó betegségeknél jelentős a halálfélelem.

 

Milyen lelki nehézségekkel küzdenek a családtagok? 

Nem csupán a betegnek, de a családtagoknak is rendkívül megterhelő a hozzátartozójuk betegsége. Főként azok érintettek, akik egy háztartásban élnek a beteggel, legtöbbször a házastárs és a szülő, de természetesen más családtagokat is érinthet. A betegség fajtájától függően akár az egész család napi életvitele átszerveződhet. Szerencsésebb esetben a beteg maga tudja kontrollálni az állapotát, figyel a gyógyszerszedésre, életmódjára, rendszeresen eljár az orvosi kontroll vizsgálatokra. Például a cukorbetegek nagy része idővel megtanul együtt élni a betegségével és szinte segítség nélkül teljesen önálló életvitelre, jó életminőség elérésére képes.  

Sajnos vannak olyan krónikus betegségek, ahol az érintett személy kizárólag a hozzátartozója segítségével képes magát ellátni, illetve a legrosszabb esetben a családtag látja el őt, nélküle nem tudna életben maradni. Gondoljunk csak néhány daganatos megbetegedés végstádiumára, de számos más, akár mozgáskorlátozottsággal járó betegség esetén is ez a helyzet. Ilyenkor ez nagy fizikális és érzelmi teher is mindkét félnek. Egy ilyen helyzetben nincs pihenés, nem lehet szabadságra menni. A beteg pedig azt éli át, hogy másra van utalva, nincs önállósága. Ilyenkor sokszor érdemes extra segítségforrás után nézni, bevonni más családtagokat a beteg ellátásába, illetve pszichológiai támogatást kérni szakembertől, amely mind a beteg, mind a hozzátartozó részére nagyon hasznos. 

 

Krónikus beteg gyermek a családban 

A krónikus betegségek pszichológiai következményeinek speciális esete, amikor a gyermek szenved krónikus betegségben. Ez extrém lelki teher a szülőnek. A gyermek szó hallatán olyan gondolatok jutnak eszünkbe, hogy egészség, fiatalság, hosszú élet, a szülők génjeinek tovább öröklődése, emlékük megőrzése, ígéretes jövő, stb. Amikor egy gyermekről derül ki, hogy krónikus beteg, ami együtt járhat életminőség romlással, de akár az élettartamának rövidülésével is, az nagyon fájdalmas érzés a szülőnek. Amellett, hogy teljes mértékben gondoskodnia kell a fizikai ellátásáról – orvosi vizsgálatok, kezelések, ápolás, gondozás – a gyermek lelkét is ápolnia kell. Sokszor az egyik szülő kénytelen feladni a munkáját is, ami nem csak anyagilag, de lelkileg is nagyon megterhelő. Nem ritkán fordul elő, hogy a szülők párkapcsolatát is megtépázza egy ilyen betegség. A nagy fizikai és mentális igénybevételtől elfáradnak, kimerülnek, sokszor egymást hibáztatják, de természetes érzés a düh is, ami következményes bűntudattal jár, ráadásul sokkal kevesebb idő és energia marad a beteg gyermek egészséges testvéreire. Ilyen esetben az idejében nyújtott pszichés segítség akár az egész családi rendszer fennmaradását jelentheti, ezért bíztatok mindenkit, aki magára ismer a szövegből, kérjen bátran segítséget.

 

A krónikus betegségek lefolyását és pszichés hatását befolyásoló tényezők 

A személyben keresendő belső tényezők, valamint külső körülmények is befolyásolják azt, hogy az egyén hogyan éli meg a betegséget és hogyan tud egy elég jó életminőséget elérni, illetve hogyan tudja megőrizni mentális egészségét. 

A külső tényezők közé tartozik az egészségügyi ellátás, hiszen fontos az időben kapott megfelelő orvosi kezelés, és az orvos – beteg kapcsolat jelentősége is nagy, hiszen a beteg együttműködésére komoly hatással van az, hogy az orvosától milyen bánásmódban részesül, milyen figyelmet, mennyi információt kap. Sajnos ez a mai túlterhelt egészségügyben ritkán megfelelő, az orvosoknak, szakdolgozóknak kevés idejük, energiájuk marad a betegekre.   

Ki kell emelni a család szerepét pszichológiai szempontból. Azok a betegek, akik számára családtagjaik fizikálisan és érzelmileg is elérhetők, sokkal jobb lelkiállapotban vannak a testi szenvedéseik ellenére is, mint azok, akik egyedül kénytelenek megküzdeni a testi és a következményes lelki kínjaikkal. A társas támogatás szerepe kimagasló a megküzdésben, ez alatt a családon túl a barátok, ismerősök és az egész szociális háló pozitív hatását értjük. 

Kutatások igazolják, hogy bizonyos személyiségbeli faktorok jó előrejelzői annak, hogy az egyén hogyan küzd meg a betegsége által okozott pszichés terheléssel.

 

Melyek azok a belső tényezők, amelyek segítik a jobb megküzdést? 

 

Reziliencia 

Ez a szó lelki értelemben vett rugalmasságot jelent, azt, hogy az egyén akár jelentős pszichés megterhelések után is viszonylag könnyen képes visszanyerni eredeti jó lelkiállapotát. Az ilyen emberek nem esnek kétségbe, gyorsan alkalmazkodnak a változásokhoz, ami a betegség okozta testi, fizikai, életmódbeli változásra is vonatkozik.

Koherencia érzés 

A koherencia érzés azt jelenti, hogy a személy meggyőződése, hogy van helye és szerepe a világban és a társadalomban, a dolgoknak van értelmük, illetve a kihívások leküzdhetők és a fejlődésünket szolgálják. A magas koherencia érzéssel rendelkező személyek képesek összefüggésekben látni a körülöttük zajló eseményeket és tudnak következtetéseket levonni belőlük. A kríziseknek nem elszenvedői, hanem igazi problémamegoldók. Végül, de nem utolsó sorban hisznek abban, hogy az életnek van értelme. Ez egy hatékony megküzdési stratégiát eredményez krónikus betegségek esetén is.  

Szívósság 

A szívósság, más néven lelki edzettség arra utal, hogy a személy kíváncsisággal szemléli a világot, jól alkalmazkodik a változásokhoz, a stresszes eseményeket is képes kihívásként kezelni. Hisz abban, amit tesz, odaadással végzi a feladatait, a változást az élet természetes velejárójának tekinti és meggyőződése, hogy ésszerű határok között hatással van az események alakulására, nem csak megtörténnek vele. Kutatások igazolják, hogy a szívósság segíti a krónikus betegségekhez, valamint a hozzájuk köthető változásokhoz való alkalmazkodást, továbbá a fizikai és pszichés tünetekkel való megküzdést, ami így jobb életminőséget is eredményez.

Diszpozicionális optimizmus 

Ez arra vonatkozik, hogy a személy általánosan hisz abban, hogy jó dolgok fognak történni vele. Krónikus betegeknél ez jobb megküzdési stratégiát eredményez, hiszen az optimista beállítódású beteg nagyobb erőfeszítést tesz azért, hogy tünetei enyhüljenek, mivel hite szerint ha megtesz mindent, a dolgok jóra fordulnak. Általánosságban is egészségmagatartás jellemzi az ilyen embereket, figyelnek a táplálkozásra, pihenésre, testmozgásra, vitaminszedésre és az orvosi utasítások betartására. 

Énhatékonyság 

Az énhatékonyság erős meggyőződést jelent abban, hogy a személy el tudja érni a kívánt célt, ha ennek megfelelően viselkedik, azaz hisz önmagában. Természetesen az ember önmagába vetett hitét nagyon sok tényező befolyásolja, például a gyermekkorban szerzett pozitív és negatív tapasztalatok, korábbi sikerek és kudarcok. Az énhatékonyság fejleszthető, érdemes ehhez szakember segítségét kérni, mivel nagy szerepe van az egészségmagatartásban.

Kontroll 

A krónikus betegség egyfajta kontrollvesztést jelent, hiszen a jelenlegi ismereteink alapján nem létezik gyógymód. Az emberek a kontrollt tekintve alapvetően két típusba sorolhatók. A külső kontrollos személyek úgy élik meg az életüket, hogy nincs ráhatásuk a velük történő dolgokra, azaz rajtuk kívülálló okok befolyásolnak mindent, ők csak elszenvedői az eseményeknek. Velük szemben a belső kontrollal rendelkezők hisznek abban, hogy befolyással vannak az életük alakulására. Alapvetően ők jobb problémamegoldók, függetlenebbek, magasabb az önértékelésük, jobb a megküzdésük, egészségtudatos magatartás jellemzi őket, mivel hisznek abban, hogy tudnak tenni az egészségük megőrzéséért. Krónikus betegség esetén viszont fontos, hogy maga a betegség ténye nem kontrollálható és ilyenkor szerencsésebb átadni a betegséggel kapcsolatos kontrollt a kezelő személyzetnek (orvosok, ápolók) – áttolt kontroll – viszont az élet egyéb területein természetesen nagyon hasznos a belső kontroll megtartása.

 

Megküzdés 

Az emberek alapvetően két fajta megküzdési stratégiát alkalmaznak. Az egyik a problémafókuszú megküzdés, amikor az egyén kifejezetten a problémára fókuszál és azt akarja megoldani gyakorlati eszközökkel. A másik pedig az érzelmi fókuszú megküzdés, amikor a problémához kapcsolódó érzelmek kezelésén van a hangsúly. Krónikus betegségek esetén, mivel magát a betegséget, mint problémát megoldani nem tudja a személy, fontos az érzelmi fókuszú megküzdés, hiszen ha a betegséggel nem is tud mit kezdeni, viszont a betegségéhez kapcsolódó érzelmeit megtanulhatja megérteni és kezelni. Ebben sokat tud segíteni egy szakember. 

 

Pszichológiai segítség a krónikus betegeknek 

Számos módon lehet a krónikus betegeket támogatni abban, hogy lelki ellenállóképességük növekedjen, hiszen a testi betegségeknek pszichés következményei vannak. 

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány lehetséges módot: 

Információk biztosítása, betegoktatás: fontos, hogy a beteg elegendő és megfelelő információt kapjon a betegségéről, a kezelésről és mindarról, amit ő maga tehet meg életminőségének megtartásáért vagy javításáért. Ajánlott a betegoktatáson a családtagok részvétele is, hiszen legtöbbször az egész családi rendszernek alkalmazkodnia kell a beteghez. Ha a családtagok is kapnak információt arra vonatkozóan, hogy mivel tudnak segíteni, megismerik a betegséget, felismerik a tünetek romlását, akkor nagyon hatékony szerepet tudnak vállalni a beteg gondozásában, életvezetésének kialakításában és fenntartásában. 

Stresszkezelő módszerek: A relaxáció, bizonyos kognitív gyakorlatok, illetve a tudatos jelenléten alapuló mindfulness meditáció mind segítenek oldani a betegséggel együtt járó stresszt, ami akár a tünetek enyhítésében is szerepet játszhat. A testi állapotnak megfelelő mozgás is nagyon stresszoldó hatású. 

Sokszor van szükség egyéni pszichés támogatásra, ami nagyon hasznos az egyén meglévő erőforrásainak megerősítésében, az énhatékonyság, szívósság, pszichés rugalmasság növelésében. 

Nagyon hatékonyan működnek a lelki egészség megőrzését tekintve az önsegítő csoportok, hiszen a hasonló problémával küzdő emberek tudják a legnagyobb megértést és támogatást adni a sorstársaiknak, illetve sokszor nagyon hasznos gyakorlati tanácsaik is vannak a kevésbé tapasztalt – pl. a frissen diagnosztizált – tagok számára. Léteznek családsegítő csoportok is a krónikus betegek hozzátartozói részére, amelyek a hozzátartozóként, gondozóként felmerülő gyakorlati, valamint a következményes lelki nehézségben is segítséget nyújthatnak. 

Összességében elmondható, hogy a társas támogatás szerepe óriási a krónikus betegek lelki egészségének védelmét tekintve. 

Az a tapasztalat, hogy sokszor önállóan is jól kezelik az egyének és a családok a betegséggel járó pszichés terhelést, ám legtöbbször vannak olyan mélypontok, amikor szakember segítségére van szükség. Ilyen például a diagnózist követően azonnal, hiszen ez egy krízishelyzet, amivel a személy addig még nem találkozott. A másik gyakori eset, amikor segítséget kérnek a betegek és a hozzátartozók, az az állapotromlás időszaka, amivel nagyon nehezen tudnak szembenézni és amit a legnehezebb elfogadni. 

Amennyiben úgy érzi, hogy nem tud megbirkózni a saját vagy a hozzátartozója krónikus betegségével együtt járó lelki nehézségekkel, keressen bizalommal!